Mese a két ötletgazdag leányról
Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer két leány. Heni aranyhajú, törékeny hajadon volt, akit különleges képességekkel áldott meg az ég. Keze munkája alatt mesés alkotások születtek, aprólékosan kidolgozott részletek sokaságával. Mindegy, hogy tűt, ceruzát, ecsetet ragadott, az eredmény ámulatba ejtett mindenkit közel s távol a határban. A bájos külső nem kevésbé elragadó belsőt takart. Már első találkozáskor bizalmat ébresztett a legtávolabbi idegenben is.
A másik leány éjfekete hajú, szelíd teremtés. Az ő ügyessége a gondolataiban rejlett. Ági új ötleteket eszelt ki, amelyeket igyekezett megvalósítani. Napjai álmodozással teltek, és újabbnál újabb teendőket talált ki magának. Elképzeléseit nem tartotta magában, kedves- cserfes természetével elbájolta hallgatóságát. A legföldhözragadtabb lelkeknek is türelmesen mesélt, részletes leírásokkal tűzdelve mondanivalóját, míg ők is maguk előtt nem látták Ági képzeletének tárgyát.
A két leány sok évig nem ismerte egymást, mígnem egy szerencsés fordulat következtében, egy napsütéses délután találkoztak. Kettőjük varázsos képessége rögtön összekapcsolódott. Az első pillanattól fogva félszavakból megértették egymást, a fekete kitalálta, az aranyhajú megvalósította.
Telt múlt az idő. A két ügyes leány egymás ötleteit kiegészítve, majd megvalósítva töltötte napfényes napjait. Így születtek meg a megismételhetetlen, káprázatos virágcsokrok, amelyek soha nem hervadnak el, az idők végezetéig őrzik az élet fontos, meghatározó eseményeinek emlékét.
A szívük minden szeretetével készült virágok iránti tisztelet jeléül a két leány nevet adott a csokroknak, majd összefoglaló néven megalkották a Henisphera VirAgist, amely tevékeny vállalkozás minden pillanatban örömmel tölti el őket és mindazokat a leányokat és ifjúkat, akikkel kapcsolatba kerülnek.